Egy idős szomszédasszonyunk, bár már évtizedek óta özvegyen élt, mindig tartott az ajtó mellett egy 45-ös férfi cipőt. Mikor megkérdeztük, hogy mégis minek neki a számára hasznavehetetlen tárgy, azt felelte, hogy azt a látszatot akarja kelteni, hogy van férfi a háznál. Jó nyugdíjat kap, félti a pénzét, az életét. Erre a rafináltságra, ami a néniben szinte ösztönösen megvolt, manapság is nagy szükség lenne.

Még mindig sokan vannak azonban, akik ráírják a bejárati ajtóra: GAZDAG VAGYOK, GYERTEK BE. Mások azt reklámozzák, hogy nem tudják megvédeni magukat, idősek vagy egyedül élnek. Minden gyerek tudja, hogy a vadonatúj tévéről nem posztolunk képet a közösségi oldalakra, a dobozát nem tesszük az ajtó elé, nehogy megkívánja valaki, aki nem akar érte fizetni, de sokkal kevesebben tudják, hogy már a nevünk kiírása sem kockázatmentes.


A postaládán és a bejárati ajtón szereplő név is túl sokat árulhat el rólunk: anyagi helyzetünkről, családi állapotunkról. Akármilyen büszkék is vagyunk a titulusainkra, amiket bizonyára kemény munkával szereztünk meg, nem érdemes kiírnunk azokat az ajtónkra. Egy “dr.” vagy  “prof.” túl sokat mond el rólunk. Azt üzeni: aki az ajtó túloldalán él, vagyonos ember. Akik látogatóba jönnek hozzánk, megtalálják az ajtónkat enélkül is, a postásnak se okoz gondot, ha csupán egy vezetéknevet lát az ajtón vagy a postaládán. Nagyon óvatosnak kell lenni az “Özv.” előtaggal is, hiszen ez annyit jelent: egyedül élek.

Ajtót nyitni a biztonsági lánc beakasztásával tanácsos, de mielőtt kinyitjuk az ajtót, nem árthat egy pillantás a kémlelőnyílásba. Egyes típusoknál csak nagyon korlátozott képet kapunk az ajtó előtt történő dolgokról. A legjobbak az ún. panoramatikus kémlelőnyílások. Ezek 180 fokos látószögükkel a teljes lakás előtti teret megmutatják, ezért könnyebben észrevesszük, ha valaki el akar rejtőzni az ajtónk közelében.