Minden, ami bűnmegelőzés

nbtblog

Szélsőséges honlapok, kihívások és ijesztő alkalmazások…

2018. augusztus 27. - bunmegelozes

Manapság a legtöbb gyerek már születése előtt megjelenik a közösségi oldalakon a szülők jóvoltából. A legújabb generáció tagjai beleszületnek az internettel átszőtt világba, annak rossz és jó hatásai egyformán érik őket. Szélsőséges tartalmakkal, kihívásokkal, különféle versenyekkel találkoznak, küzdenek a népszerűségért, a győzelemért, a lehető legtöbb követőért.

A z- és alfa-generáció tagjai olyan világban szocializálódnak, ahol nem az emberi kapcsolatok minősége, hanem mennyisége számít. Kifelé élnek, társaik véleményére adnak a leginkább, a szüleik már kevésbé fontosak, életük minden pillanatát megosztják a világhálón. 

A legnagyobb veszélynek azok a fiatalok és gyerekek vannak kitéve, akiknél hiányoznak a kötődések, nem alakult ki egy szilárd értékrend, s valós élmények, kapcsolatok és szociális támaszok nélkül érzelmi bizonytalanságban töltik mindennapjukat. A mindent készen szolgáltató online világ megfelelő terep számukra, alkalmas az érzelmi igényeik azonnali kielégítésére. Az azonnali visszacsatolások, a folytonos figyelem keresés miatt sokan szélsőséges tevékenységekre, ún. „bátorságpróbák” teljesítésére is hajlandóak.

A cél a siker, a győzelem, a nézettség. Kutatások igazolták, hogy az online élet fejlődése is közrejátszik abban, hogy a fiatalok hamar kapcsolati szintet lépnek, az ismerkedési, udvarlási fázisok kimaradnak. „Ha az interneten követhetem az életed, legyek részese a mindennapjaidnak is.” – gondolhatják a kamaszok és fiatal felnőttek. Nincs magánszféra, nincs szeparáció, ami pedig természetes igény lenne. 

A közösségi oldalak, és a kihívásokat nyújtó alkalmazások elsődlegesen a normál emberi kapcsolatokat, biztonságot nélkülöző fiatalokat célozzák. Szélsőséges oldalak, ijesztő karakterek mint Momo, vagy veszélyes kihívások mint a „Kék-bálna mindig is léteztek, s létezni fognak, ezek a közösségi oldalakkal egyidősek. 

Az internetes anonimitás biztosítja a bántalmazók számára, hogy más legyen, mint amilyen valójában, és az áldozat is pont a szerepkettősség, hiánypótlás miatt kerül célkeresztbe. Nem jelez, nem szól, nem érzi a határokat, esetleg szégyen vagy félelem blokkolja, de az ok és okozat közös metszésponton találkozik. Nincs az életében bizalmi személy, és a veszélyes kihívások teljesítésére buzdító közösségi felület a látszólagos biztonságot, hirtelen népszerűséget nyújtja neki, a „behálózó” személy pedig ezt az érzést használja ki. Az állandó kommunikáció az ismeretlennel egyfajta szilárd pontot, rendszert hoz a gyermek életébe, a gyerek ezért sem jelez időben csak akkor, amikor már komoly a baj. 

Az interneten persze könnyen információt kaphatunk az ilyen oldalakról, vagy jelenségekről, de még mielőtt kétségbeesésünk hatására fejetlenül osztani kezdenénk a veszélyekről beszámoló híradásokat, álljunk meg egy pillanatra. Egy megosztással felhívjuk a figyelmet a jelenségre, s szinten tartjuk a problémát. Sokan poénból vagy kíváncsiságból kapcsolódni fognak a tartalomhoz, vagy elborzadnak, vagy viccet csinálnak a káros jelenségből. Egy bántalmazásról készült videó megosztása is többet árt a bántalmazottnak, mint használ (egyre többen látják a bántalmazást, sokan pejoratív jelzővel illetik a bántalmazót, negatív kommenteket fűznek a videóhoz, ismeretlenek, mémeket gyártanak a szomorú valóságból). Egy klikk sorsokat tehet tönkre, veszélyes események sorát indíthatja el a mai online létben.

De nemcsak az alkalmazások, klasszikus internetes közösségi terek, és az általuk terjedő agresszív, manipulatív és erőszakos tartalmak lehetnek negatív hatással a fiatalra, hanem népszerű internetes játékok is. A PVP (players vs players, azaz egymás elleni küzdelmek) meccsekhez csatlakozó fiatalok gyakran kellemetlen élményekkel gazdagodhatnak.

Mivel a játékban résztvevő csapatok összetétele véleletlenszerű, és a kudarctól való félelem, a frusztráció egy ilyen versenyhelyzetben hangsúlyozottan jelen van, a kezdő felhasználót hamar „noob” (kezdő, lúzer) jelzővel ruházhatják fel, verbális agresszió céltáblája lehet, öngyilkosságra bíztathatják („kill yourself”), rasszista szlogenekkel rémisztgethetik, vagy szexuális abúzus célpontjává is válhat.

A kirekesztés, szóbeli megalázás, kényszerítés, zsarolás szintén mindennapos lehet is ezekben a közösségekben. A „profi” gamerek felsőbbrendűnek érzik magukat a „casual” játékosoknál, és ezt szóban és tettekben is éreztetni szeretnék az általuk teremtett mini társadalomban. Lehet, hogy az offline létben szótlan, csendes és gátlásos kamasz a gamer-világban egy vezér. Az anonim közegben a többi tag sem szeretne online bántalmazás, kirekesztés áldozata lenni, ezért sokszor ők is a profik felé húznak, és a népszerű tagok mellé állnak. A megbélyegzett felhasználót akár szavazás útján is kidobhatják a játékból.

A kudarcoktól, peremhelyzettől minden fiatal tart, a kockázatkeresés és a siker pedig motivál. A bizonyos szinteken valótlan és nyitott internetes világ lehetővé tesz mindent, lehetsz bárki és bármi, uralkodhatsz és rombolhatsz büntetlenül, irányíthatsz és véleményt alkothatsz. A valós világ nehézségekkel terhes….Tari Annamária és Philip Zimbardo is megfogalmazza: „Inkább a sikeres netes világ, mint a kudarcokkal halmozott valóság…”          

Gyermekünket csak odafigyeléssel, beszélgetéssel, bizalmi kapcsolat kiépítésével tudjuk megvédeni ettől a világtól. Egy egészséges fiatal és gyermek jelzi, ha valaki bántja, vagy támadja interneten keresztül (legyen szó közösségi felületről, üzenetküldő szolgáltatásról, alkalmazásról, szélsőséges honlapról, vagy internetes játékról), tanácsot kér, tilt, naplóz, vagy jelent. A behálózott gyermek nem teszi meg ezeket a lépéseket, és egyre inkább a bántalmazó hatása alá kerül. Élményekkel, sikerekkel, humorral, értékes együtt töltött idővel komoly védelmi rendszert tudunk kiépíteni gyermekünkben, fordítsunk rá energiát, mert megéri!